A belga sörbolt volt a kapu, a budai rakpart közelében. Akkor még sokkal kisebb, raktárszerű helyen, heti két délután nyitva. Azt megelőzően is bennem volt a vágy, néha-néha találkoztam jó sörökkel, pár éven át próbáltam borsznob lenni, nem sikerült - de e helyen teljesen elvesztem, átkerültem egy másik világba. Apránként mindent végigkóstoltam, amit csak kapni lehetett (kivéve a 24 féle gyümölcsös mű-lambicot), és nem hittem el. Ezer íz, illat, karamell, csoki, gyümölcsök, virágok, fűszerek (egyik sem hozzáadva!) - te jó ég, ilyen is lehet a sör?

Az egy kaptafára készült, kukoricagrízes hazai mocskokon felcseperedve nehéz volt nem azt éreznem, hogy végig át voltam verve. Hogy az, amit hordószámra itattak velem, pont annyira sör, mint amennyire a Vörös Asztali Koccintós és társai (azidőtájt nagyságrendileg 150 Ft/2 l) - bor. Hogy ez az ital annyiféle lehet, mint égen a csillag: nem kell ugyanazt inni, ugyanazt szeretni, mindenki megtalálhatja a kedvére valót. Hogy a korsóban ott rejtőzhet egy, öt, száz történet - nem csupán egy (szó szerint) gyárban előállított termékről lehet szó.

Úgy éreztem magam, mint aki álomból ébredt, mint Neo a Mátrixban. Az egyszerűbb megoldás, a kék kapszula (vissza Sopron-Kőbánya-Bőcs-Pécs remekeihez!) továbbra is adott volt - de ha csak egyszer igazán látod és átéled az igazat, már nincs visszaút. Nekem biztos nem volt - azóta is keresem, kutatom, kortyolom, hallgatom, habzsolom, harsogom mindazt, ami sör, -kultúra, -történet, -elmélet és -élet.

Így ment ez egy darabig, aztán 4 éve újabb lépcsőfokhoz értem, még mélyebbre mentem a nyúl üregében - akkor kezdtem el készíteni is a sört, otthon. Ezzel pedig egy újabb berögződésről, belénk nevelt képzetről tapasztaltam meg, hogy teljesen téves: nem igaz, hogy csak “gyárban” lehet sört csinálni! Nem igaz, hogy amit otthon készítesz, soha nem lesz olyan, mint a nagyüzemi, sőt! Néhány alapvető szabályra odafigyelve mindenki készíthet saját maga, jóféle (a gyáriaknál nagyságrendekkel jobb, gazdagabb) nedűt - ahogy tették azt elődeink is, évszázadokon át.

Hát ez lenne a Kocka Sörműhely: beszélek arról a világról, ami túl van azon, amibe születtünk, amit belénk neveltek, amiben a legtöbben egész életüket töltik - és igyekszem gazdagabbá is tenni azt a saját főzeteimmel. Az a célom, hogy mindenki, akivel kapcsolatba kerülök, felébredjen - s közülük minél többen saját maguk is írják, meséljék a sztorijukat, megtapasztalják s élvezzék a saját sör örömét.

Tarts velem - ha nem tetszik, amit látsz, még mindig választhatod a kék kapszulát!