Savgerinc, mineráliák, déli lankák és társaik - a borkóstolások elengedhetetlen hozzávalói. Ezektől abban az 1-2 évben is felállt a hátamon a szőr, amikor a borok világába igyekeztem elmerülni. A sört mindig is őszintébb, egyszerűbb italnak gondoltam, amivel nem férnek össze a fellengzős-terjengős tirádák. Ha kóstolás, akkor egy-egy velős mondatban elmondjuk: hogy néz ki a nedű a pohárban;  milyen az illata; megemlítünk 1-2-3 meghatározó ízt, aromát;  végül ítéletet mondunk: jó volt-e, jöhet-e még egy.

Erre 2017-ben hol tartunk? Élesztős-ásványos keserűség, decens tejsavasság, friss nemeskomlók szubtilis virágossága - ilyen és ehhez hasonló kifejezések sorjáznak a mai hazai sörleírásokban. Ezek a borsznobokhoz méltó ömlengések ugyanazt érik el a sör esetében is: eltávolítják, elidegenítik a hallgatóságot. Egyértelműen téves az irány, több szempontból is, az alábbiakban ezeket veszem sorra röviden:

1. Lehetetlen küldetés

Leírni, objektívvé tenni mindazt, amit a korsó ledöntése közben éreztünk, megéltünk - reménytelen vállalkozás. Ki tudná leírni csak a helyet, ahol épp tartózkodik, olyan precízen, hogy bárki olvassa, ugyanazt lássa maga előtt mint a szerző? Ki tudná leírni az ég színét, a vattacukor ízét, a nyári nap hevét az arcodon?

Senki - de ilyen aprólékosságra nincs is szükség. Egy filmet sem úgy mutatsz be másoknak, hogy mérnöki pontossággal leírod az egyes jelenteket. Kiemelsz néhány meghatározó jegyet (jól volt fényképezve, a főszereplő nagyot játszott, kicsit el volt nyújtva, nagyon lehúzó stb.), esetleg összeveted más filmekkel (keményebb, mint a Rambo 3), a végén meg összesítesz: tetszett-e, ajánlod-e. Ennyi kell és nem több egy sörnél is.

2. A párhuzamosok a végtelenben találkoznak

 Még ha ha sikerülne is a saját élményedet maradéktalanul átadni, parttalan vitákhoz képes vezetni az, hogy a másik jó eséllyel teljesen mást él meg. Az ízek, aromák többségét a garatban érezzük, a szaglásunkkal. A körülbelül 9 millió szaglóreceptorunk nagyjából 1000 különböző típusból (ezek mind különböző aromák azonosításáért felelnek, önmagukban és más típusokkal közösen is) tevődik össze  - ezek aránya mindenkiben más és más.

Emiatt lehet az, hogy a számodra meghatározó ízt a veled együtt ebédelő egyáltalán nem érzi az ételben. Ezért van az, hogy ami egyikünknek elviselhetetlen, a másiknak lehet kellemes. És pont ezért lehet egyszerre igaza annak, aki parfümolajokat vél felfedezni egy korsó sörben, és annak, aki ebből semmit nem tapasztal. Ne osszuk meg a közönséget ilyen kifejezésekkel, szorítkozzunk a lényegre, a legfontosabb jellemzőkre, a részletek felfedezését - vagy fel nem fedezését - bízzuk az olvasóra.

3. Rossz példakép

Az idézett sörjegyzetek s úgy általában kedvenc italunnkal kapcsolatos írások erősen építenek a nagy testvér, a borkritikák nyelvezetére. Hogy miért lehet ez? Közhelyes válasz, hogy hazánkban nincs a sörnek kultúrája - emiatt valahonnan importálni kell. Hasonló közhely, hogy a borkultúrában tapasztalt fellendülést szeretnénk a sör piacán is viszont látni.

Mindkét állításban van valami, mégis azt mondom, hogy ez teljes tévút. A boros vagy bármilyen más szubkultúra szókincse, attitűdje ahhoz a kultúrkörhöz tartozik - máshol alkalmazva pont olyan, mint tehénen a gatya. Olyan nyelvezetet kell használni - ha nincs ilyen, akkor első lépésben teremteni - ami a sör őszintébb, egyenesebb, hétköznapibb természetéhez jobban passzol.

Összegezve

Ha a sörkritikákat magunknak vagy ugyanannak a maroknyi embernek szájuk, akkor nincs teendő, csináljunk mindent úgy, ahogy eddig. De ha a cél a minél több olvasó bevonása, a jó sör ügyének terjesztése, akkor tartsuk szem előtt az alábbiakat:

Kezeljük úgy a sört, mint egy filmet vagy bármilyen más műalkotást! Ne akarjunk mindent elmondani róla, elég, ha felkeltjük az édeklődést - vagy ha rossz a nedű, akkor óva intünk a találkozástól.

Szorítkozzunk a lényegi, meghatározó jellemzőkre! Kerüljük a megosztó, és sok esetben szubjektív, csak kevesek által érthető íz- és aromaleírásokat.

Csináljunk és használjunk sörnyelvet! A boros/kávés/akármilyen gasztro/szubkulturális kifejezéket és szófordulatokat hagyjuk meg másnak.